December 23-a van ma, de akár lehetne szeptember is. Holnap Szenteste. 2 napja elárasztja mailboxomat és az üzenő falamat a „boldogkarácsonyt” áradat. Most meghittséget, örömöt, szeretetet, izgatottságot kellene éreznem, de nem megy. Pedig az asztali díszt elkészítettem, a gyertya ég és füstölő illata lengi be a szobát, karácsonyi dalokat dúdolok. Ma rá kellett jönnöm, fogalmam sincs, mit jelent számomra a Karácsony.

A Karácsony a hó és száncsengő?

Nem. Idén is kiszomorkodtam magam azon, hogy „fekete” Karácsonyunk lesz, fehérbe öltözött táj nélkül. A hőmérséklet közelebb van a +10 fokhoz, mint a nullához. Lehet, mire gyerekeim lesznek, a hófehér táj csak egy karácsonyi legenda lesz? Aztán eszembe jut, hogy volt egy Szenteste, amit nagyon vártam. Csak Ő volt és én. Közös készülődés, zene, meleg fényt adó gyertyaláng, a szívemben béke és boldogság. Hogy esett-e hó azon a Karácsonyon? Nem emlékszem J

A Karácsony a gyertyaláng és füstölőillat?

Nem. Függetlenül napszaktól és évszaktól, sokszor szoktam gyertyát gyújtani, valamikor napi rendszerességgel. Füstölő is gyakran illatozik, ráadásul már évek óta egyetlen illat a nyerő nálam. Bár tény, hogy először épp karácsonykor vetettem be, a család nem éppen legnagyobb örömére. Őszi, téli napokon gyakrabban illatoztatom a pompás szálakat. De takarítás után mindig meggyújtok egyet.

A Karácsony a családi együttlét?

Nem. Szerves része, et vitathatatlan. De születésnapokkor és jeles életeseményekkor is egybegyűlik a család. Mégsem érzem az októberi torták felett, hogy karácsonyi áhítatban lennék.

A Karácsony az ajándékozás?

Nem. Ismét a fenti példa. Ráadásul ajándékozni bármiféle alkalomtól függetlenül is lehet. Én szeretem is az ilyen apró meglepetéseket.

A Karácsony a karácsonyfa fenyőillattal?

Nem. Hisz sok helyen már műfenyő található és a fenyő illatú illóolaj próbálja megteremteni az illúziót. Sokaknak csak fenyő csokra van, ami semmit sem csorbít annak az esélyén, hogy meghitten töltsék a Szentestét.

Elnézve azt, hogy milyen összetevői vannak a Karácsonynak és mik adhatják meg az ünnepi meghitt hangulatot, bármilyen hihetetlen, de az általános iskolás matekórák jutnak az eszembe.  Részben, mert ha megnézem, önmagában egyik sem szükséges, sem pedig elégséges feltétele az ünnepi hangulatnak. Arról már nem is beszélve, hogy a szimpla matek egyáltalán nem működik. Hiába adom össze a tagokat és van hó, gyertya, család, füstölő, ajándék, az egyenlet túloldalán, nem garantált, hogy ünnepi hangulatot kapok. Ahogy azt idén is megtapasztalhattam.

Ugyanis ennek az egyenletnek is van egy ismeretlen összetevője, az egyén.  És bár számomra a fentiek közül egynek meg kell lennie, hogy ünnepi hangulatba kerülhessek, de ennek az érzésnek bennem kell megszületnie. Idén nem tudott megszületni. Miért? Talán éppen azért, mert a külsőségek elvonták a figyelmemet és nem sikerült megérkeznem abba a belső térbe, ami mindezt megéli és életre kelti.

Miskei Anikó

pszichológus