Újrakezdés

2016. május 01. 22:42 - Miskei Anikó




Rutinos újrakezdő vagyok, jelentsen ez bármit is.

Ráadásul a vakmerő fajtából. Tudom milyen úgy felmondani, hogy nem tudom, a következő hónaptól mi lesz és nincs tartalékom. Tudom milyen úgy költözni, hogy nem tudom, másik naptól hol lakom.

Nem, senkinek nem ajánlom ezt.

Most egy újabb élethelyzet bontakozott ki, amire ráillik az újrakezdés címke. De megálltam és elgondolkoztam kicsit.

Újrakezdeni nehéz. Ki kell lépni a megszokottból, magam mögött kell azt hagyni. Valami, ami biztonságot adott, nem lesz. Helyette ott a bizonytalanság, az ismeretlen.
Belül a végsőkig kerestem megoldást, hogy megmaradhasson a status quo. De minden pontnál jött valami, ami nem engedte. Olyan, ami rámutatott, hogy status quónál is van fontosabb. És egyszer csak megéreztem, hogy elengednem sokkal könnyebb érzés belül, mint ragaszkodni. Akkor is, ha ez a dolog nekem fontos, szerves részét teszi ki az életemnek és még kedvelem is. És hirtelen megéreztem az áramlást, hogy milyen érzés flowban lenni. Együtt mozogni az élettel és ébernek lenni az itt és most lehetőségeire. Elengedni, hogy szerintem mi lenne jó, minek kellene lennie, hogyan kellene történniük a dolgoknak.

És elkezdtem kérdéseket feltenni.

Mi van akkor, ha épp ez az esemény az, amire mindig is vágytam?

Mi van akkor, ha ez kell ahhoz, hogy megtörténjen egy bizonyos transzformáció?

Aztán levettem a töltést az újrakezdésről. Mi van akkor, ha ez nem egy újrakezdés, hanem csak egy következő lépés? Így kevesebb a dráma és kevésbé félelmetes az, ami történik. Teszem a dolgom, csinálom, amit kell. Ennyi az egész.

Mi van akkor, ha ez a lehető legnagyobb hozzájárulás az életemhez itt és most?

És a végső kérdés, ami az egészet játékká változtatta és a mai napig vibráló kíváncsiságban tart:


Mi az az elképesztő dolog, ami ilyen intenzitással tör az életembe, hogy kipucol maga előtt mindent?


Miskei Anikó

pszichológus
ThetaHealing konzulens
Points of You tréner