Karcsit megérzése nem csalta meg, szemben kedvesével

2014. november 03. 18:18 - Miskei Anikó



Karcsi életében akkor kezdődött valami egészen más fordulat, amikor hazatért külföldi, ösztöndíjas képzéséről. Izgatottan várta, hogy végre lássa kedvesét, hisz olyan kevés lehetőségük volt arra, hogy az elmúlt fél évben találkozzanak. Vágyta, hogy magához ölelhesse és érezze az illatát. Mélységes vágya arra sarkallta, hogy elhatározásra jusson, ideje, hogy összekössék életüket. Izgatottan tette meg az utat hazafelé, de szívében egyre nagyobb balsejtelem kezdett eluralkodni. Megérzése nem csalta meg, szemben kedvesével. Szempillantás alatt hullt porba az úton felépített jövőképe, úgy érezte, a semmi ágán lebeg.

Nem volt híján az ötleteknek, így kitalálta, hogy az elkövetkezendő évet külföldön tölti, animátorként. Végre teljesül azon régi vágya - mely immáron volt kedvese mellett a múlt homályába veszett -, hogy világot lásson. Kamatoztathatta és fejleszthette idegennyelv tudását. És hát az ősi, bevált férfi formulát is bevethette: szabadjára engedte a benne lévő Casanovát. Sikert sikerre halmozott a különböző nemzetiségű, szebbnél szebb nők körében. Ekkor kezdett el írni is, célként tűzte ki, hogy az év elteltével egy könyv nyersanyaga lesz a kezében. Éppen ezért, naponta 1 órát, ha esett, ha fújt - bár igazából Görögországra egyik sem jellemző-, írással töltött. Magabiztosan, napsütötte barnán és kisportoltan tért haza, hogy meghódítsa a világot. Hamarosan kezébe is vette a könyvét, szakmai útja is szépen alakult.

Egyetlen terület volt, melyen úgy érezte, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné: a nők. Biztos most kikerekedett a szemed, hisz az nem lehet, hogy akkora tapasztalattal a háta mögött itthon problémát jelentsen számára, hogy megszólítson egy csinos hölgyet. Jól sejted, továbbra is aratta a babérokat, de valami hajtotta tovább. Nem tudott megállni, hiába vágyott lelke mélyén arra, hogy ismét olvashasson társa gondolatából és meglephesse apróságokkal, melyek igazán személyesek. Ehhez ugyanis ismerni kellett volna a másikat, ahelyett, hogy tovább száll a következő virágra.
Eljött a pont, amikor Karcsinak le kellett ülnie, hogy végiggondolja, hogyan tovább. Mostani élete mennyire van összhangban céljaival. Hol lehetett az a pont, ahol kisiklott a vágyott útról. Döbbenten ismerte fel, még ennyi év távlatából sem engedte el korábbi kedvesét, mintha ott egy picit a múlt csapdába ejtette volna. Biztosan tudta, ha ezen sikerül túljutnia, ismét lendültet kap az élete. Mivel az írás ismerős és szeretett tevékenység volt számára, elkezdett írni a múltról. Arról, mennyire zakatolt a szíve, ahogy annak idején megtette az utolsó lépéseket, arról, mennyire ledermedt, amikor kedvese semmit mondó szemébe nézett, az ürességről és csöndről, ami szinten üvöltött, ahogy elhagyta közös otthonukat. Csak írta a sztorit, egyik mondatot a másik után. Nem kellett gondolkoznia, ömlöttek belőle a szavak. Lelke pedig egyre könnyebb és könnyebb lett. Hirtelen elkezdte megérteni a történéseket, számtalan magyarázat bukkant fel a miértekre. Mikor letette a tollat, tudta, hogy más emberként állt fel a papír mellől. Elmosolyodott, kibontott egy üveg bort, ivott egy pohárral az új életére és annyira pihentetően aludt, mint évek óta soha.

Ha Te is szeretnéd megtapasztalni azt a megkönnyebbülést, ahogy a mázsás súlyok lekerülnek a lelkedről, akkor válaszd Te is az írást. A „Kibírod, ha kiírod” tanfolyamon a gyógyító írás segítségével Te is leteheted a terheket. A következő időpontot itt találod: http://lelekhangolo.com . Jelentkezz még ma!

Miskei Anikó
pszichológus