Egy szeretted krízisben van, vagy trauma érte? Így segíthetsz neki

2014. október 16. 18:13 - Miskei Anikó



Bízom benne, kevesen vagytok, akiknek éppen aktuális a téma. Ugyanakkor életünk során szinte biztos, hogy lesz olyan, amikor egy számunkra fontos személy krízisbe kerül. Lehet szó a munkahely váratlan elvesztéséről, egy egészségügyi diagnózisról, bűncselekmény elszenvedéséről, halálesetről, természeti katasztrófáról.



Ilyen esetben sokszor fogalmunk sincs, min megy keresztül a másik és nehezen találjuk meg azt a formát, amivel leginkább támogatni tudjuk a nehéz élethelyzetben.

Minden ilyen váratlan helyzet alapjaiban rengeti meg mindazt, amiben a traumát átélő hitt. Egyik alapvető szükséglete, a biztonság szűnik meg. Az ősbizalom érzését kora gyerekkorban sajátítjuk el, ez táplál és tart minket életben. Mikor ez megrendül, a traumát elszenvedő végtelenül elhagyatottnak és magányosnak érzi magát. Ráadásul a legalapvetőbb emberi kapcsolatok is megkérdőjeleződnek és törést okoznak a kötődésekben.

Gyakori jelenség a traumatizáltnál az elszakadás, ami a közeli kapcsolatok ellentmondásosságában jelenik meg. Hol visszahúzódnak a közeli kapcsolatoktól, hol pedig elkeseredetten keresik azokat.

A társas közeg nagymértékben képes befolyásolni a trauma végkimenetelét és enyhítheti az esemény hatását.

A trauma után a legfontosabb a bizalom újjáépítése, ami úgy érhető el, ha az illetőt biztosítjuk arról, hogy biztonságban van és megvédik. Éppen a kapcsolatok ellenmondásossá válása miatt legtöbbször elegendő az együttérző személy puszta jelenléte is. Rendkívül káros lehet és tovább mélyítheti a traumát, ha a szociális közeg értetlen, nem támogató és ellenséges.



Miután a biztonságérzet helyreállt, segítsük az egyént abban, hogy helyre tudja állítani a pozitív énképét. Legyünk türelemmel a közelség és távolságigény gyakori váltakozásával szemben. Gyakran előfordulhat, hogy indulatkitörések és agresszió is megnyilvánul a traumát túlélt részéről, ezeket nem érdemes tolerálni, ugyanis ezzel hátráltatjuk a gyógyulást, mert tovább mélyül az egyén szégyenérzete és bűntudata.

A krízisben lévő önbecsülésének rendezésében fontos szerepet játszik, hogy környezetétől reális értékelést kapjon a történtekről. Sem a szélsőséges kritika, sem pedig a túlzott elfogadás nem segít. Tudatosítsuk benne, hogy korlátozott döntési helyzetben volt, melyben reakciója teljesen normális és a lelki sérüléséből való felépülés egy hosszabb folyamat.

Ha bármilyen mértékű önvádat észlelünk, derítsük ki annak okát. Segítsünk a helyzet reális megítélésében, hogy mi lehetett a krízisben lévő szerepe adott esetben. Bűncselekmény esetén kihangsúlyozva, hogy az ő cselekedetei nem menthetik fel az elkövetőt a bűncselekmény felelőssége alól.

Ha a krízisben lévőt veszteség érte, akkor segítsük a gyász folyamatában, ugyanis a feldolgozatlan gyász megrekeszti a gyógyulás folyamatát.

Miskei Anikó

pszichológus