Visszahúzó félelmeink

2014. július 29. 00:27 - Miskei Anikó


Találkoztál már olyannal, hogy ott volt egy helyzet, egy lehetőség és Te azonnal rávágtad, hogy nem? Amikor pedig a miértekről kérdezősködtek, igazából a magad számára sem tudtál elfogadható választ adni. Később pedig vagy igyekeztél megfeledkezni róla vagy pedig kerested az érveket, amik alátámasztják a válaszodat.

De lehet, hogy Te jobban ismered azt a verziót, amikor találsz valamit, ami lelkesedéssel tölt el. Teljesen fel vagy villanyozódva, elárasztanak a jobbnál jobb ötletek. Tele vagy energiával és tetterővel, csillogó szemmel mesélsz róla mindenkinek. Az utcán mosolyogva járkálsz, lépted könnyedek és rugalmasak. Esténként alig bírsz elaludni, mert annyira izgatott vagy. Aztán egyszer csak husss, mintha mindezt elvágták volna. Már nem is tartod annyira jónak és különlegesnek, amiért korábban annyira lelkesedtél. Már nem is érted, hogy miért vonzott magához mágnesként, hogy szinte nem is létezett számodra más. Így szépen lassan visszatérsz a korábbi, megszokott mederbe. Ez kicsit olyan, mint ha először tövig nyomnád a gázt, majd pedig behúzod a kéziféket. Meglehetősen nehéz haladni, amíg ezt a mintát követed. 



Azt láttam, hogy a legtöbben azt remélik, hogy a vágyaik megvalósítása, céljaik elérése különösebb átmenet nélkül történik meg. Mintha nem kellene több erőfeszítést tenniük, csak annyit, mint például amikor felállnak, odamennek az ajtóhoz, lenyomják a kilincset és kimennek. És hogy pont ennyire lesz félelmetes. Akkor szembesülnek azzal, hogy a legnagyobb vágyuk egyben a legnagyobb félelmük is, amikor ott állnak a megvalósulás kapujában. Mert akár hogy is nézzük, ha fejlődni akarunk, ki szeretnénk bontakoztatni a képességeinket, az mindig kényelmetlenséggel fog járni. Egy maratont sem lehet lefutni úgy, hogy előtte nem edzettél semmit. Sőt, akkor is kell edzened, amikor nincsen hozzá kedved. A távot akkor is növelned kell, ha a kezdetekkor még el sem tudtad volna képzelni, hogy akár a negyedét képes lennél lefutni.

Leggyakrabban a kényelmetlenséget a félelmeink okozzák. Ez részben jó hír, hiszen nem objektív akadályozó tényezőkről van szó, melyeken nem lehet módosítani. Hiszen ezek a gátak a fejedben léteznek csak. Ilyenkor nem tudsz racionálisan gondolkodni, elárasztanak az érzelmek. Honnan származnak a félelmeink? Azokból a hiteinkből, amiket elsajátítottunk a világról és magunkról, valamint azokból a következtetéseinkből, amiket levontunk egy-egy személyes megtapasztalásból. Legtöbb hitünket soha le sem tesztelt, próbára sem tettük, hogy mennyire valóságosak és egyáltalán minket szolgálnak-e, támogatják-e az életünket. Másik felét pedig általánosításokkal szereztük, amik részben könnyítik az életben való eligazodást, de legalább annyi jó dologtól fosztanak meg. Gondoljunk csak a mindig, minden, mindenki, senki kezdetű mondatokra.


Láthatod, hogy a félelmek első sorban arra jöttek létre, hogy minket szolgáljanak. Ott és akkor meg volt a maguk pozitív szerepe, de épp itt az ideje, hogy megváljunk tőlük.

Mit tehetsz tehát, ha aktivizálódnak a félelmeid?

1. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy akkor, ha nem lennének ott az akadályok, szeretnéd-e azt a bizonyos dolgot? Lehet, szeretnél önfeledten salsázni a táncparketten, ha nem figyelne annyi ember. Itt a félelmet az generálja, amit számodra jelent a sok ember, aki téged néz tánc közben. Mi a félelmetes abban, ha mások néznek? Azt fogják gondolni rólad, hogy nem táncolsz elég jól, nem vagy elég kecses, nem vagy elég nőies? Ezek mind a Te gondolataid.

2. Mi a legrosszabb, ami történhet, ha megteszed? Futtasd végig magadban és keress arra az eshetőségre egy alternatívát.

3. Mi lehet a legjobb akkor, ha megcsinálod, belevágsz? Ez nagyon sok motivációval tud ellátni, érdemes nap mint nap felidézni magadban.

4. Milyen lesz akkor, ha meg sem próbálod? Ha nem tanulsz meg jól angolul, soha nem vehetsz részt kedvenc előadód kurzusán. Ha nem csinálod végig a képzést, nem tudsz munkahelyt váltani és következő nyáron sem tudod majd elküldeni a gyerekedet táborba. Van, akiknek azt kell átérezniük, hogy mit veszítenek, mert az képes tettekre ösztönözni őket.

Fogd fel ezt az egészet játéknak. Legyél kíváncsi, ismerd meg a félelmeidet. Kezd kicsiben. Kevésbé kockázatos helyzetekben kezd el hozzászoktatni magad, hogy a félelmeid ellenére cselekszel. Így megtapasztalod, hogy a félelmeid zöme teljesen alaptalan és sokkal bátrabban hozol döntéseket más volumenű helyzetekben is.



Miskei Anikó
pszichológus