Elnyomott férfiak?

2014. június 08. 14:42 - Miskei Anikó



A korábbi bejegyzésem – Hölgyeim, ébresztő! – kapcsán volt néhány érdekes beszélgetésem, ami a téma továbbgondolására késztettek.

Van, aki azt gondolja, hogy a férfiak már-már szinte el lettek nyomva bizonyos szempontból, más hölgy pedig lelkes férfi védelmezőnek tartja magát.



Az egészen biztos, hogy olyan szintű elnyomásról messze nem beszélhetünk, mint a nők esetében, de túlzásokat találni bőven. Ennek oka részben az inga effektussal magyarázható, ami egyik szélsőséges pozícióból először egy másik szélsőséges pozícióba fog áttérni, mielőtt beáll az arany középút. Vélhetőleg a férfi és női szerepek egyensúlyának keresése zajlik most.

Akárkivel beszélgettem is, abban mindenki egyetértett, hogy hatalmas nyomás nehezedik a férfiakra manapság. És igen, a nőkre is. De mi változott meg ennyire?
Ha egy mondatban kellene válaszolnom erre a kérdésre, a következő lenne: A közösség hiánya.

A családok ugyanis manapság annyira elszeparálódtak, a nagyszülők sok esetben távol vannak, nincsen segítség. Mindent a párnak magának kell megoldania. A férfiak korábban ugyanúgy nem voltak markánsabban jelen a hétköznapokban, hiszen vadásztak, földet műveltek, dolgoztak a gyárban. Tehát ez semmit sem változott. A nő még sem volt egyedül, mert ott volt körülötte a közösség: a többi nő és az idősek.

Ami pedig most történik, hogy elvárják a férfiaktól, hogy egy egész közösség szerepét pótolják. Ugye nem szorul magyarázatra, hogy ez lehetetlen?

Úgy tűnik, a megoldás, ha a közösségek – más formában – újraépülnek. És ebben a nők ismét élen járnak, azt látom a környezetemben. Az online világ épp ezt a szeparációt képes feloldani, ha jól használják. A nők online csoportokban osztják meg egymással tapasztalataikat, biztatják és támogatják egymást, működik a bizalom. Sok esetben, ha a távolság nem akadály, kilépnek az éterből a térbe és személyesen folytatódnak a kezdeményezések. A problémákra sokkal könnyebben és gyorsabban találni megoldásokat.



Nem állítom, hogy mindenki, aki körülnéz hasonló dolgot lát maga körül.  Mivel én magam is ezt az utat járom, nekem szinte természetes. Éppen ezért, és a számtalan pozitív tapasztalatomnak köszönhetően én alapvetően optimista vagyok. A lehetőség adott, aki szeretne, tud vele élni.

Tehát, Hölgyeim! Ismét Nálatok a labda! J

Miskei Anikó
pszichológus