Majd én megmondom, mi a jó neked!

2014. február 21. 21:15 - Miskei Anikó


A minap egyik barátnőmmel leveleztem. Meséltem neki, hogy a hétvégén megyek egy workshopra, aminek a témája a párkapcsolat. Erre azt kérdezte tőlem, ha most jól érzem magam a kapcsolatomban, akkor minek megyek. Hisz ha olyat szerelünk, ami működik, még a végén elromlik – szokta volt mondani a nagypapája. Egy pillanatra meg is szeppentem és elgondolkoztam, valóban szükségem van-e erre. Még a végén igaza lesz. Szerencsére mindez pár percig tartott és gyorsan elővettem a józan paraszti eszemet. Nem azért megyek, mert az az elvárásom van, hogy jobb legyen a kapcsolatom. Magam miatt. Mert szeretném átlátni, hogy milyen történeteim és hiedelmeim vannak ezen a területen. Szerencsére ez most olyan helyzet, amikor teljesen nyitott lehetek arra, ami szembe jön velem. Nem fűződik érdekem ahhoz, hogy valamit észrevegyek vagy éppen ne szembesüljek vele.

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló dolgot él meg. Ha megnézzük, legtöbben úgy éltük az életünket gyerekként, hogy a szüleink megmondták, hogy „mi a jó nekünk”. Így sokan úgy nőnek fel, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi a jó nekik, mik az igényeik és szükségleteik. „Edd meg, ami a tányérodon van!” – hangzik a vezényszó. Így nem tanulom meg, hogy odafigyeljek testem jelzéseire, mit és mennyit kíván.

Aztán jönnek az iskolás évek, ahol az oktatás nem arról szól, hogy a gyerekek gondolkozzanak, a nevelők megmondják nekik szintén, „mi a jó” nekik. Ott vannak a haverok, akik kitalálnak valamit és sok kamasz meg sem kérdezi magától, hogy szeretné-e azt egyáltalán.

Felnőttként csak azt látjuk, hogy sokan nem tudnak kiszállni romboló kapcsolatokból, olyan munkahelyeken dolgoznak, ahol semmibe veszik őket. Elhiszik, hogy nekik ennyi jár, az élet pedig erről szól.

Te mikor tetted fel utoljára magadnak a kérdést, hogy „Én ezt hogy szeretném?”, „Nekem jó ez?”.

Miskei Anikó

pszichológus