Amikor nem tetszik, amit a tükörben látsz

2014. február 10. 19:55 - Miskei Anikó



Mennyire ismerős számodra a helyzet, hogy a tükör előtt állva nem tetszik, amit látsz. Mert a bőröd túl sápadt, a szemeid karikások, integető karod van, vagy épp túl vékony a karod, mert széles a csípőd vagy nincs homokóra alakod, túl lapos/kerek a feneked stb. Szerintem senkinek nem jelent gondot befejezni ezt a mondatot.

Én képes vagyok ám a fordítottját is előadni. A tükörbe nézve rendben van a látvány, de az érzet magamról, teljesen más. Egy olyan képet látok magamról, amin úgy nézek ki, mint akin 15 kg felesleg van, érzetre meg teljesen víziló feeling… És már ez is sok mindent sejtet.

Aztán a napokban megnéztem egy rövid videót, ahol azt a zseniális ötletet találták ki, hogy tökéletes próbababák helyett testi fogyatékkal élők mintáira készítettek ilyen figurákat. A végeredményt láthatjátok a videón.

És ez nagyon elgondolkoztatott. Itt egy csomó ember, akinek mindene megadatott testi szinten, mégis elégedetlen és boldogtalan. Egyértelmű, hogy „a boldogság nem a végtagokban rejlik”, ahogy Nick Vujicic is mondta. Mi megkaptuk a lehetőséget testi szinten, a kérdés már csak az, hogy tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel? Képesek vagyunk úgy és annyit gondoskodni a testünkről, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben? Mert ha nem, akkor miből gondolnánk, hogy ha megnyernénk a lottó ötöst, elhívna randira az áhított férfi/ igent mondana az imádott nő, akkor az mindent megoldana?

Nézd meg, hogy a már adott lehetőségeiddel az életedben mennyire vagy képes élni! És amíg abból, amid van nem hozod ki a maximumot, teljesen felesleges olyasmi iránt vágyakozni, ami éppen nincs. Tapasztalatom szerint ez is épp elegendő kihívás és feladat.

Minden este lefekvés előtt tedd fel magadnak a kérdést: Ma mennyit hoztam ki a napomból és magamból? Ha nem vagy elégedett a válasszal, akkor pedig ott azonnal hozd meg a döntést, hogy holnap mit fogsz tenni az elégedettebb életért. Mert nem az a baj, hogy az emberek nem kapnak lehetőségeket. Sokkal inkább az, hogy nem ismerik fel azokat és nem tudnak élni velük.

Miskei Anikó
pszichológus