Téged mennyire befolyásol a környezeted?

2014. február 09. 21:57 - Miskei Anikó


Néhány nappal ezelőtt vásároltam egy könyvet. Már többször elém került, de nem emlékszem, hol. Az biztos, hogy elolvastam az ismertetőjét. Később az egyik könyváruház portálja nagyon jó áron, akciósan hirdette. Így hát gyorsan átfutottam ismételten az ismertetőt és már meg is rendeltem. Épp kapcsolódik a témához, amivel mostanában többet foglalkozom, szakmai könyv. Örömmel vettem át a könyvet. A mai napig imádom a könyveket. Igyekszem odafigyelni a környezetre, de nekem a könyv akkor adja az igazi élményt, ha kézbe foghatom, ha érezhetem az oldalak tapintását és a könyv jellegzetes illatát…

Aztán a közelmúltban voltam egy előadáson, ahol marketingről volt szó. Miképp működik az online gépezet, hogy vásárlásra bírjon minket, érdeklődőket, potenciális vevőket. A legfrissebb újdonság az úgynevezett remarketing. Lehet te is észrevetted már, hogy egyszer rákattintottál egy oldalra, ami utána heten keresztül követ, szinte minden oldalon megjelenik a hirdetése. Szinte üldöznek minket, általában 30 napig. Míg be nem adjuk a derekunkat mondjuk. Ezzel csak az a gond, hogy nagyon be tud zárulni a világunk, hiába ott az internet számtalan lehetősége.

Végül az i-re a pontot egy éttermi látogatás tette fel. A pincér egy előételt ajánlott nekünk. Aztán arról beszéltünk, hogy egy ilyen helyzetben ha figyeljük magunkat, akkor észrevehetjük a kíváncsiságot, hogy ki szeretnénk-e próbálni az ételt vagy sem.

Akkor, abban a pillanatban az eddigi sztorik hirtelen összeálltak, én pedig ledöbbenve néztem magam elé és elgondolkoztam.

Sokszor hallani a „figyelj a jelekre”, meg arra, ami szembejön, mert biztosan „dolgod van vele”. Igen ám, de a marketing egy tudatos gépezet. Hirtelen nem tudtam választ találni, hogy azt az adott könyvet miért is vettem meg. Vajon engem is elkapott a gépezet és nem sikerült tudatosnak lennem rá? Ért egyáltalán szakmai impulzus?

De vajon miért tehetik mindezt meg velünk? Gyerekként sokszor kapjuk azt a felnőttektől, hogy ők jobban tudják nálunk, hogy nekünk mi a jó. Ők tudják, hogy fázunk és fel kell vennünk a sapkát, hogy annyi ételtől még nem lakhattunk jól, hogy helyesebb, ha inkább Jocóval barátkozunk, melyik iskolát válasszuk, a Marcsika olyan jóravaló kislány és az a biztos, ha a 20.000 Ft-tal több fizetést kínáló állást vállaljuk el.

Ahelyett, hogy tanítaná sok szülő a gyerekét, parancsuralmi rendszer van. Aminek következtében felnőttként papucsférjek és elnyomott feleségek, kizsigerelt munkavállalók lesznek felnőtt korukra. Pedig mennyivel szerencsésebb lenne, ha a gyerek megtapasztalhatná, hogy neki mi a jó. És megtanulná azt is, hogy felelősséget vállaljon magért. Elmondani neki, hogy egy helyzetben a különböző viselkedéseknek milyen következményei lehetnek, de hagyni, hogy ő döntsön. Így később is aszerint dönt, ami számára jó, tévedésit pedig vállalja. Az ilyen felnőtt kevésbé befolyásolható, behódoló, nem impulzívan dönt.

Nem is tudod elképzelni, hogy mennyi befolyás ér minket minden nap. Íme egy videó a szkepticizmusáról legendás Vágó Istvánról, ami mindezt megmutatja. Persze ettől nem megijedni kell. Csak sokkal tudatosabban élni az életünket, a hétköznapokat. Többek között ezt adják az egyéni konzultációk is meg.

Miskei Anikó
pszichológus