Masszázs testnek-léleknek

2014. február 06. 17:55 - Miskei Anikó






Az elmúlt héten masszázson voltam. Érdekes élmény volt, sok mindenen elgondolkodtatott. Azzal kezdeném, hogy volt bennem egy kis kényelmetlenség érzet. Valahogy a masszázst mindig a luxus kategóriába soroltam. Anyagilag is, meg úgy egyébként is. Annak azért megörültem, hogy önértékelésem jelentős javulását jelenti, hogy épp egy masszázs ágyon fekszem.

Aztán az élmény teljesen magával ragadott. Nem csak annak köszönhetően, hogy ez másfél óra a kellemes testi érzetek időszaka volt. Hanem hihetetlen belső folyamatokat is megtapasztaltam. Abban biztos voltam a masszőr személyének köszönhetően, hogy ez több lesz, mint egy masszázs. Megbeszéltük, hogy mi lesz a témám, amivel szeretnék közben foglalkozni. Szinte számomra s hihetetlen, hogy a felvetett kérdés gyönyörűen bontakozott ki belső mozimban. Láttam, hogyan hozom az adott problémámat a felmenőimtől. Az első érzelem a tehetetlenség volt. Aztán a következő felvonásban megjelent előttem, én miképpen hozom létre ugyanazt az életemben. Mi az a viselkedés minta, amivel újra és újra elérem, hogy átéljem azt a helyzetet, amit a női vonalon is láttam. Szuper, de hogyan tovább. És jött a 3. felvonás, amikor teljesen tisztává vált előttem, hogy mit kell tennem, ahhoz, hogy mindez megváltozzon és ezzel egyidejűleg megszakítsak egy transzgenerációs láncolatot. Elképesztően feldobódtam a felismerésemtől.

Nem állítom, hogy ez kell legyen a célja egy masszázsnak. Sőt! És gyorsan végig is gondoltam szakmai szemmel, hogy mi történik ilyenkor.
Részben a testünk sejt szinten mindent rögzít, ami velünk történik. Így traumáink is megtalálhatók sejtjeinkben. Van, amikor ezek nem férhetők hozzá mentálisan, viszont különböző test munkákkal, mint a masszázs is, felszínre hozhatók.

Másrészt a masszázs tökéletesen alkalmas arra, hogy a gyerekkori érintések és intimitás hiányát korrigálják. Pótolni nyilván nem lehet, mert annak ott és akkor kellett volna megtörténnie. Ugyanakkor megtanulhatok más mintázatokat. Elfogadni az érintést, átengedni az irányítást a másiknak, belazulni, bízni és kifejezni azt, hogy mi esik jól és mi nem.

Ma már úgy látom, hogy a lelki fejlődés elengedhetetlen része, hogy a testünkkel is foglalkozzunk. Ez lehet sport, tánc, masszázs, bármi. Számomra már egyértelmű, hogy testemmel éppúgy foglalkozzam, mint a lelkemmel. Egyik sem előbbre való a másiknál, az egyensúlyt ebben is meg kell teremteni.


Írjátok meg kommentben, hogy nektek milyen tapasztalatotok van a témával kapcsolatban!

Miskei Anikó
pszichológus