Lásd meg a munka derűs oldalát!

2012. szeptember 10. 19:02 - Miskei Anikó

Milyen gon­do­la­tok, érzé­sek, képek jut­nak eszedbe, ha meg­hal­lod azt a szót, hogy „munka”? Reg­geli könnyű ébre­dés, gyor­san elröp­penő, tar­tal­mas órák, a haté­kony­ság érzése és jókedv? Erre nem sok esély van. Való­színű­leg a nehe­zen induló hétfő reg­ge­lek, a várva várt pén­te­kek, a muszáj és a szük­sé­ges rossz érzése kerít hatal­mába. De nem kell, hogy így legyen!

Ha szo­rít a cipőnk, azt is lecse­rél­jük egy kényel­me­sebbre. Miért lenne ez más­képp a mun­kánk­kal? Miért ne keres­nénk meg azt a mun­ka­kört, ami élve­ze­tet nyújt szá­munkra? Éle­tünk jelentős részét tölt­jük mun­ká­val, miért ne lehetne ez is az önki­fe­je­zé­sünk egyik terü­lete? Biz­to­san Te is ismersz a kör­nye­ze­ted­ben olyan embert, aki öröm­mel végzi a mun­ká­ját. „Sze­ren­csés vélet­len, ami a leg­több ember­nek nem ada­tik meg!” – gon­dol­ha­tod. Pedig min­den ember szá­mára léte­zik olyan hiva­tás, ami leg­in­kább illik a sze­mé­lyi­sé­gé­hez. Ami­ben kama­toz­tat­hatja képes­sé­geit, és amit eről­kö­dés nél­kül tud végezni, bele­fe­led­kezve a tevé­keny­ségbe – csak meg kell találni!

Tarts önvizs­gá­la­tot!

Ha úgy érzed, nem a meg­fe­lelő pályán vagy, akkor vál­toz­tass éle­ted ezen terü­le­tén. A kiin­du­ló­pont a jelen­legi hely­ze­ted. Vedd végig szak­mai pályád ala­ku­lá­sát, keresd meg az azt ala­kító hatá­so­kat. Tér­ké­pezd fel kész­sé­ge­i­det és képes­sé­ge­i­det és hatá­rozd meg, hogy miben kell még fejlőd­nöd. Miután meg­ta­lál­tad a vála­szo­kat, tűzz ki a célo­kat. Ha úgy érzed, mindez túl nagy falat vagy nem megy egye­dül, kérd bát­ran szak­em­ber segítségét.

Maradj önma­gad!

Ne akarj meg­fe­lelni az elvá­rá­sok­nak egy olyan állá­s­in­ter­jún, ahol nem a szá­modra meg­fe­lelő mun­ka­körbe jelent­ke­zel. Mert az ilyen „siker” hosszú­tá­von biz­to­san visszaüt. Egy reg­gel majd arra ébredsz, hogy nem érzed jól magad a bőröd­ben, nem azt az éle­tet éled, amit sze­ret­tél volna.

Az érem másik olda­lát se felejtsd el!

Ne hidd, hogy ha azt csi­ná­lod, amit sze­retsz, az azt jelenti, hogy min­dig azt teszed, ami­hez éppen ked­ved van. Mert min­dig lesz­nek határidők vagy egyéb köte­le­zett­sé­gek. Lesz­nek olyan hely­ze­tek és prob­lé­mák, melyek kihí­vást jelen­te­nek. Szem­be­sül­hetsz újabb és újabb gyen­ge­sé­ge­id­del, melyek kikü­szö­bö­lé­sé­hez fejlőd­nöd kell, hogy újabb képes­sé­gekre tegyél szert. Ki kell moz­dul­nod a meg­szo­kott kényelmi zónád­ból. Csak ezt már meg­erő­sö­dött önbi­za­lom­mal és önbe­csü­lés­sel, vala­mint egyre nagyobb bátor­ság­gal teszed. Ahe­lyett, hogy vege­tál­nál, érzed az élet pezs­gé­sét. Derűd és lel­ke­se­dé­sed pedig a kör­nye­ze­tedre is átragad.

Mi értelme hát meg­ke­resni valódi hiva­tá­so­dat, ha a prob­lé­mák akkor sem vál­nak köddé? Mert ez az egy éle­ted van. Az, hogy mennyi örö­möt lelsz benne, Raj­tad múlik. A mun­kád is lehet az öröm­for­rá­sod. Hát tegyél érte! És talál­ja­tok egymásra!


A cikk megjelent itt: Lelkizóna